Fontenelle e kötetben olvasható néhány műve révén a a modern természettudományok kialakulásának forrongó, az elméletek harcától terhes időszakába tekintünk vissza, a 17. század végére és a 18. század elejének korszakába, amelyet az ész, a felvilágosult értelem, a természettudományos gondolkodás és a legvégletesebb esztelenség, az obskurantizmus és az európai boszorkányüldözések fellángolása egyaránt jellemez. Fontenelle, az Akadémia titkára ezért hangsúlyozza a természettan, a matematika hasznosságát, megfogalmazza a tudománypolitika máig érvényes alapelvét, és az igazság keresését tűzi ki a tudomány céljául. “A helyes gondolkodás mindig hasznos – írja -, még akkor is, ha nem hasznos dolgokról gondolkodunk.”
