“Az olyan személyek, mint ön, az állam tulajdonai”, közölte félreérthetetlenül XIV. Lajos az unokahúgával, Marie Louse orléans-i hercegnővel, amikor az könnyekben tört ki, mert Spanyolország testileg-lelkileg degenerált királyához készültek férjhez adni. Pármai Izabella, a későbbi II. József császár hitvese pedig a következőket írta A hercegnők sora című művében: “A mi sorsunk vitathatatlanul a legboldogtalanabb”. Képtelen volt viszonozni férje szerelmét, és a haláltól várta a megváltást. Utóda, a bajorországi Jozefa őszinte odaadással viseltetett a férje iránt, de csak megvetést, megalázást és durvaságot kapott. Hasonló volt a boldogtalan Braunschweigi Erzsébet Krisztina élete Nagy Frigyes porosz király oldalán. Az orsztrák Leopoldina pedig még a fizikai bántalmazást is kénytelen volt eltűrni férjétől a messzi Brazíliában. Majdnem minden európai fejedelmi udvarban akadtak hasonló tragikus házasságok. A fejedelmek leányait egyszerűen árunak tekintették.
