A lírai általánosságok, a nyomasztóan eszmei ihletettség, a „népnemzeti” kifejezésmód korában Czóbel Minka tudatosan kísérletezett a „modernebb”, egyetemesebb formai megoldásokkal, újfajta érzékenység kifejezésével, egy kifinomult szépségideál megközelítésével. Egyetlen fogalommá sűrítve: az autonóm verssel.
Weöres Sándor írja Czóbel Minkáról:
„… költészete, időben és jellegben – talán értékben is – Reviczky Gyula és Komjáthy Jenő mellett helyezkedik el. A múlt század második felének enervált divatja, Schopenhauer európai hinduizmusa érintette mindhármat. Ezt világfájdalomnak, pesszimizmusnak szokták nevezni; pedig inkább az élet esetlegességének érzése, »a világ csak hangulat«, ahogy Reviczky mondja; s a tovatűnő esetlegességek mögött az életen-túli örök bázis, a nirvána terül, ahonnan fakadhatunk és ahova visszatérünk.”
