Brüsszeli ​levelek

• Példány állapota: jó

Műfajilag ​nehezen beskatulyázható Pap István könyve. Van benne őnéletrajzi feljegyzés, fogságélmény, moralizáló töprengés, az élet derűs oldalait a legnehezebb pillanatokban is észre vevő természetes észjárás írásban megfogalmazott lenyomata. Kemény kétkezi munkába belenevelődve, a második világháborúban és a több éves szovjet hadifogságban edződött gazdamérnök, egyetemi tanár majd akadémikus közvetlenül az 1989-es decemberi fordulat előtt, alatt és után a Brüsszelben élő lányánál keltezi első feéjegyzéseit. Jó íráskészségű, művelt emberként fogalmazza meg kérdéseit, keresi a válaszokat és vonja le a rövid 20. században itt, Erdélyben élt, sokat tapasztalt gondolkodó értelmiségi tanulságait.

„Szerencsétlenségemre egy agrártársadalom utolsó, egy iparosodó első nemzedéke lettem, s ez utóbbinak is a szocialista változatát szenvedtem végig. Ehhez csak annyit, hogy az agrárváltozatnak is azt a formáját éltem, amit majdnemhogy fakorszaknak neveznék, mert az ekének csak a vágó része volt fém, a villát, a gereblyét is fából készítették, és amikor a szomszád faluba kétsoros vetőgép és lógereblye érkezett, az egész vidék elment csodát látni. A kézi cséplés gyermekkoromban szűnt meg, de kézi malmot még hajtottam” – írja egy helyütt. Ám az atomkorszak, a kibernetika, az önpusztító társadalom ellentmondásaira is figyelmeztet, a térségünkbe csupán piacfoglalásra és gátlástalan profitszerzésre betóduló multinacionális vállalatokkal szembeni eredményes küzdelem lehetőségeiről üzen a mának a szerző.

• Szerző: Pap István
• Darab: 1
• Állapot: jó