Közel húsz éve pakoltam be először úgy a hátizsákba, hogy „megyek népdalt gyűjteni”, – szépen éneklő nótafáktól, ritka és öreg dalokat – aztán egyre többször.Énekelni- és mondanivalóm lett elég, de leírnivalóm a sebtibe kölcsönkért ceruzával vagy körömheggyel vonatjegyre vésett és elveszett jegyzeteken kívül: semmi. Amíg meg nem hallottam, hogy a dalok környezetében, a dalolás előtt és után mik hangzanak el. A dalról és a dalolásról. Elkezdtem leírni őket.A saját tollammal, fehér papírra.
