Hollós István idegorvos a hazai pszichoanalitikai mozgalom egyik alapítója. Úttörő szerepe volt abban, hogy a freudi felismeréseket megkísérelték az elmebetegségek problémáira is alkalmazni. Hollós a lipótmezei elmegyógyintézet főorvosa volt, ahonnan 1925-ben zsidó származása miatt távoznia kellett. Már az első világáború előtti években hitet tett az elmeegészségügy radikális korszerűstése és az elmebetegekkel való humánus foglalkozás mellett. A Búcsúm a Sárga Háztól önéletrajzi jellegű munka, amelyben regényes módon írja meg az elmegyógyintézeti működése során szerzett tapasztalatait. Hollós könyve az első “antipszichiátriai” könyv – sok-sok évvel Ronald Laingnak, Thomas Szasznak és másoknak a hatvanas-hetvenes években nagy port felvert művei előtt. A könyv méltatlanul merült feledésbe, holott annak idején nagy érdeklődést váltott ki, maga Freud is igen figyelemre mltó munkának tartotta. Dedikált példánya ma is látható a bécsi Freud-Hausban.
