Buddha, Kelet nagy vallásalapítója az első személy az egyébként adatokban nem túlságosan bővelkedő ókori indiai történelemben, akinek életrajzát pontosan ismerjük. Az i.e. 5. és 6. század fordulóján élt, eredeti neve Sziddhárta, és az apró Szakja birodalom vezetőjének a fia volt. Megnősült, gyermeke is született, majd 29 évesen otthonát elhagyva, a világosság keresésének útjára lépett és remetének állt. Megvilágosodása után negyvennégy éven át tanított, halála napjáig Északkelet-India vidékét járva. A válogatott szemelvények Buddha beszédeiből közölnek részleteket, amelyekben “az élethez való ragaszkodás elvetése, a szeretet és a gyűlölet elutasítása olyan szemléletességgel és erkölcsi tisztasággal párosul, amely azt is megérteti, hogyan válhatott tanítása világvallássá.” A kötethez a fordító, Vekerdi József írt rövid utószót.
