“A felszabadulás hatvanadik évfordulójára Franciaországba hívtak, ahol kitüntetést vehettem át. Ekkor történt, hogy a Rodin Múzeumban sétálva egy, a többitől kissé távolabb álló fantasztikus és titokzatos szobrot vettem észre. Közelebb léptem hozzá, és elolvastam alkotója nevét: Camille Claudel. Különös érzés fogott el, mert eszembe jutott az elsárgult kézirat-halom, amit a gondjaimra bíztak sok-sok évvel ezelőtt, és én elfeledkeztem róla.
Alig értem vissza amerikai otthonomba, már rohantam is a padlásra, ahol a háborús relikviák, egyenruhák mellett ez az írás is porosodott. Most a világ elé tárom e könyvet. Camille Claudel önéletrajzát, a páratlan szobrászét, Rodin múzsájáét, egy asszonyét, aki sikerekkel és dicsőséggel kikövezett életutat érdemelt volna. Egy, az övénél sokkal kegyesebb sorsot.” (Részlet az Előszóból)
