Cigány, ​a vagány

• Példány állapota: jó

Nagyon kevesen lopták be magukat olyan mélyen a ralipályák közönségének szívébe, mint Cigány, aki zöld Zsigulijával, később Ladájával elnyerte a lehető legnagyobb, legmagasabbra emelő „díjat”: a nézők kiemelt figyelmét, a népszerűség láthatatlan, de tán örökké csillogó serlegét. Még a bulvármédia sem teremt gyorsabban és látványosabban sztárt egy autóversenyzőből, mint maga a közönség. Hisz szájról-szájra terjed annak a neve, aki egy-egy vakmerő, őrjítő, adrenalinbomba kanyarmutatvánnyal verseng a nagyérdemű kegyeiért. Hát még akkor, ha ezt a magyar rali most már örökös és nagybecsű autómárkájával, a Ladával teszi. Manapság pedig egy még mindig „csak” hátulhajtós, gyönyörű, igazán dögös, ugyancsak zöld BMW-vel. Cigi az, aki összekötő kapocs a rockzene és a rali között: Nagy Feró örökös roadja… Cigány mutatványiskolája honosította meg az új magyar ralinyelv közkedveltté vált fordulatát, a „bevállalást”. Mert ő aztán bevállalós: korszakainak különféle zöld autóit úgy várták a pályák zarándokai, mint a messiást, egyfajta transzba kerülve pusztán már attól, hogy a ralilistán megpillantották a nevét. Ő pedig már pályafutása kezdetén bemutatta a tetőn átfordulás valamennyi látványos – garantáltan kasznicserét eredményező – elemét. S az, aki ezt ép bőrrel megússza… az a nézőtábor mércéje szerint már beavatott.

• Szerző: Fekete Kálmán
• Állapot: jó