„Csak ​a napnyugtát níztük…”

• Példány állapota: jó

Az utóbbi esztendő majdnem a huszonnegyedik órában született, a magyarok világháborús veszteségeivel foglalkozó köteteinek sorában is különös helyet foglal el Dobozi Eszter dokumentumanyaga. A szerző a tiszaladányi, 1945 januárjában a Szovjetunióba – úgymond: „jóvátételi munkára” hurcolt– fiatal, többnyire még gyermeklányok öregkorban elmondott visszaemlékezéseit gyűjtötte össze dokumentumkötetté. A magnóra fölvett beszélgetések mellett azután saját, részben az olvasót tájékoztató történeti közlésekkel, részben személyes érzelmeinek formát adó betétekkel gazdagította a dokumentumszöveget. Mindebből az következik, hogy a könyv értéke elsősorban és mindenekelőtt a benne foglaltatott tényanyagban van. E tényanyaghoz a korszak rövid vázlata, a történelmi események néhány mondatos ismertetése csupán eligazító háttér: a mű a visszaemlékezések hitelességével, a történelemnek kiszolgáltatott kisember életének már-már abszurdan hátborzongató eseményeivel, s ebből eredően a magyar nép iszonyatos háborús szenvedéseivel, illetve ezeknek az emlékezésekben megjelenő tükrével tartja fogva az olvasót.

• Szerző: Dobozi Eszter
• Állapot: jó