Szervezetünk vészharangot kondít: levegő után kapkodunk, mellkasunk tompán sajog, szédülünk, forog velünk a világ, ájuldozunk, halálra rémülünk kitört a pánikroham. Kapkodva étkezünk, nehéz ételeket falunk, felületesen lélegzünk, vércukorszintünk fel-le ugrál, nem bírjuk a gyűrődést, idegeink görcsbe rándulnak Miért is ne törne ki rajtunk a…
