Leon Uris

Csatakiáltás

Elfogyott

Példány állapota: jó

Az amerikai tengerészgyalogság második világháborús küzdelmeinek emléket állító regény személyes tapasztalatokon, a valóságban átélt eseményeken alapszik, hiszen Uris 1942 és 1945 között önkéntesként szolgált a hadsereg elit alakulatának számító egységben. A történet az újoncok bevonulásával kezdődik. Mark, a veterán őrmester kétségbeesetten szemléli a fegyvernemére biztosan szégyent hozó, vegyes társaságot, akikből neki kell szuperkatonákat faragni. A hajnali fél öttől este tízig tartó alapkiképzés bemutatása mellett és közben megismerkedhetünk mindegyikük egyéni sorsával, családi hátterével, életfelfogásával is. Idővel kitűnő híradós egység szerveződik ezekből a nagyon különböző emberekből, akik – Huxley ezredes legnagyobb örömére – az új-zélandi, majd új-kaledóniai éles gyakorlatozások során és a japánok elleni öldöklő, kegyetlen harcokban bajtársaikkal vállvetve, egymást segítve harcoló, hazájukért küzdő, a másik minden problémájában osztozó, igazi kollektívává kovácsolódnak. Az utolsó, dicsőséges bevetést alig néhányan élik túl, de hősiességük emlékét hűségesen őrzik a szerencsés megmenekültek. A kegyetlen realizmussal megírt regény személyes közelségbe hozza a második világháború borzalmait és az amerikai tengerészgyalogság háborús hétköznapjait. – Érdekes, a feszültségeket mindvégig fenntartó, izgalmas olvasmány,.

Meghalsz, tengerész! címmel is megjelent.