Francesco Petrarca élete végéhez közeledve alkotta meg legjelentősebb filozófiai művét A tudatlanságról címmel. Az írás kiindulópontja az, hogy az idősödő, széles körben elismert költőt négy velencei ifjú megtámadta azzal, hogy “jó ember ugyan, de valójában tudatlan”. Ez a tudatlanság azonban – amint az egyértelműen kiderül az olvasó számára – nem egyéb, mint ismeretelméletileg megalapozott kétely a természettudomány vezető szerepével kapcsolatban.
Petrarca elsőként ismerte fel a nyugateurópai kultúra történetében Platón fölényét Arisztotelésszel szemben. Valójában ez motiválta a négy arisztoteliánus ifjút arra, hogy korábbi barátságuk ellenére méltatlanul támadást intézzenek a költő ellen, aki művében a rafinált retorika minden eszközét felhasználva porrá zúzza ellenfelei érvelését, hogy végül mindenki számára meglepő fordulattal igazat adjon nekik.
A magyarul mindeddig meg nem jelent mű kétnyelvű kiadásban kerül az olvasóközönség elé.
