„1947 és 1988 közt Magyarországon verseskötetem nem láthatott napvilágot. Könyveim többsége, költemények és próza, nagyobb részt angolul jelentek meg, mindaddig, míg Püski Sándor 1980-ban, New Yorkban, 600 oldalon közreadta Összegyűjtött verseimet” – mondja Faludy a bevezetőben. A kötet egyik legnépszerűbb verse (talán csak Márai Halotti beszéde vetekszik vele e téren a modern klasszikusok közül) éppen a magyar nyelvhez íródott szerelmi vallomás, amely megmutatja, hogyan írhatott a költő mindenkor és mindenhol magyarként magyarul: „Magyar nyelv! Vándorutamon kísérőm / sértett gőgömben értőm és kísértőm / te hangolás barangoló kalandom / te zengő és borongó hang a lanton / bőröm, bérem, bírám borom, míg bírom / és soraimmal sorson túl a síron, / kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász: / mennyei poggyász.”
