Csehov, írói pályája kezdetén, apró humoreszkekkel jelentkezik a korabeli orosz élclapok hasábjain. Ebből a korszakból származik Dráma a vadászaton című kisregénye is. Sajátos mű: a tulajdonképpeni történetet a főszereplő, Kamisev vizsgálóbíró mondja el, ill. írja meg, de többször közbeszól az író is: elmondja véleményét a féltékenységből elkövetett gyilkosságról, s megjegyzéseivel, logikus következtetéseivel fényt derít a gyilkos személyére… S miközben feszült érdeklődéssel követjük az izgalmas bűnügyi drámát, melyben a romantika minden kelléke – szerelem, féltékenység, bosszú, lelki vívódás – egyaránt fellelhető, lehetetlen észre nem vennünk, hogy ez paródia: az író a romantika túlburjánzó divatját gúnyolja ki, a sekélyes érzelmeket, a túlzott regényességgel bonyolódó cselekményt, egyszóval mindazt, ami elrejti a szem elől az élet valóságának fény- és árnyoldalait.
