Dsida Jenő levelesládája

• Példány állapota: jó
• Kiadás éve: 1991
• ISBN: 9637247114
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 301

Dsida ​Jenő 99 levelét adjuk közre. Ebből harminchét a szüleinek szól Kolozsvárra. A költő 1928. november 19-től 1929. május 5-ig Abafájáról írta, ahol báró Huszár László családjánál házitanítóskodott. (E levelek eredetijei az Országos Széchenyi Könyvtár Levéltárában találhatók, s mindmáig nem kerültek közlésre.)
Egy levél Kacsó Sándornak, a Brassói Lapok főszerkesztőjének íródott, szintén Abafájáról. (Ez a levél Láng Gusztáv irodalomtörténész professzor tulajdonában van.)
Három levelet Sényi Lászlónak, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság főtitkárának küldött. Ez ugyancsak Abafáján kelt.
Egy levél Móricz Zsigmondnak szól.
Tizenhárom levél Kócsy Böskéhez, első nagy szerelméhez íródott, Kolozsvárról. Dsida Jenő szerette volna feleségül venni, a költő édesanyja azonban lebeszélte erről a házasságról, mivel a menyasszonyjelőlt három évvel idősebb volt. A költő az édesanyját rajongásig szerette, ezért lemondott tervéről. Ezután Kócsy Böske a szüleivel Budapestre települt, de 1931 márciusáig tartották a kapcsolatot egymással. Abban az időben íródtak a levelek. 1930. március 19-én Budapesten meglátogatja Kócsy Böskét és a Mese, mese mátka című versét neki írta a Kispipa vendéglőben. Ugyanebben az évben karácsonykor ismét felkeresi Kócsy Böskét, és ekkor keletkezett az Újszülött című verse a következő dedikációval: „Neked adom ezt a verset, édes egyetlen kicsi Barátom, sok-sok szeretettel. Karácsony este, amikor körüljárjuk a bölcsőt. S a meszületett piciny békém alig piheg: ha meg nem szereted, meghal, vége lesz a karácsonynak, mindennek… Légy boldog!”
Később Kócsy Böskét feleségül vette dr. Asztalos Miklós író, történész. (A 13 levél az OSZK kézirattárának tulajdona, eddig még nem került közlésre.)
Negynennégy levél a költő későbbi jegyeséhez, Imbery Melindához íródott. Az 1931 decembere és 1936 augusztusa között kelt írások eredetije a költő Marosvásárhelyen élt özvegye, Szabó Lajosné birtokában volt, az özvegy halála után a román állam tulajdonába került (Marosi Ildikó, romániai magyar író és szerkesztő a bukaresti A Hét című, a szocialista művelődési és nevelési tanács társadalmi-politikai-művelődési hetilapjában sorozatban közölte 1980. június 20-tól szeptember 19-ig a XI. évfolyam 25-38. számában.)