„Dürer az első igazi művész, akinek a szemléletében az ókor és az itáliai művészet élő alakot öltött. Az olasz metszetek és rajzok hamarosan befolyásolni kezdték és a saját pályájukra vonzották őt… Megsejtett egy új világot a hegyeken túl, a dél fényében és a távoli múltban, egy olyan világot, amely más törvényeket követ, mint hazájának középkori hagyománya és erőteljes lelkének minden hevével arra áhítozott, kitartóan és mélyről fakadóan, hogy megtalálja a zárt kapu kulcsát.”
J. Schlosser-Magnino: Die Kunstliteratur, 1924
