„…a szerelmes csupán egyvalamit tehet: tőle telhetően őriznie kell magában szerelmét, egy egész új belső világot kell teremtenie – egy feszült, különös, önmagában teljes világot.”
Szerelem = magány: ez az egyenlet a mccullersi világ alaptörvénye. Az 1967-ben elhunyt kiváló amerikai írónő, az emberi kapcsolatteremtés természetrajzának érzékeny ismerője, feledhetetlen gyengédséggel, egyszerűséggel mesél a szeretet-szerelmet sóvárgó, a szeretetében-szerelmében csalódó, elbukó emberek megható vagy éppen groteszk kálváriájáról. Az amerikai Dél poros, tikkasztó, erőszakot gerjesztő légkörében játszódnak kisregényei és elbeszélései, mindennapi emberek között, akiknek belső biztonságát sarkaiból fordítja ki a hirtelen támadt, olykor ésszel megmagyarázhatatlan rokonszenv szerelemmé, tartós érzelmi kapcsolattá növesztésének a vágya.
