Lángh Júliát budai úrilányként próbálták fölnevelni egy olyan korban, amikor „úrinak” lenni sem könnyű nem volt, sem veszélytelen. A keresztény középosztálybeli család életébe a szülők akarata ellenére is beszivárog a kinti világ. 1945-60: félelem a csöngéstől, a népnevelőktől, a Szabad Nép félóráktól, aranyrejtegetés miatt börtönbe kerülő nagynéni, kommunista hitből kiábrándult nagybácsi, vitrindíszek eladogatása a bizományiban, szertartásos vasárnapi ebéd és hétköznapi sztálinpástétom, plakátok és jelszavak az utcán, az iskolában, és az ÁVO épületével szemközti bábszínház műhelye, ahol a nyilvánossághoz nem jutó képzőművészek készítik a bábokat, és ahol a mesélő először hall nyílt beszédet a világ fontos dolgairól, politikától a szerelemig.
