Egy falusi plébános naplója

A ​regény főhőse egy őszinte és mély lelkiéletre törekvő fiatal pap, akinek hivatása első állomáshelyén szembesülnie kell nyájának értetlenkedésével, közönyével és cinizmusával, miközben ő maga is súlyos hitbeli válságba kerül, s szenvedései nem csak lelki, de fizikai teherként is ránehezednek.
Az emberek tévesen ítélik meg: falánknak és iszákosnak könyvelik el, s hiába él aszkéta életet, egészségi állapota miatt egyre nagyobb fájdalmak gyötrik.
Naplója kétségbeesett kísérlet, hogy imádságra képtelen lelkét megvizsgálja és Isten felé emelje. Leírja súlyos vitáit a körülötte élőkkel, tanúi lehetünk a rendszeres párbeszédnek, melyet önmagával folytat, de közben rájön, hogy szenvedélyes és kíméletlen őszinteséggel leírt sorai nem enyhítik szenvedését. Személye a kármelita Kis Szent Teréz alakját idézi: „Minden kegyelem” – írja halála előtt, ahogyan Teréz is sóhajtotta utolsó szavaival.
Bernanos a hit harcát állítja elénk: egy gyermekien tiszta szívű pap rendületlen lelki küzdelmét egy szebb, jobb és emberségesebb világért.