Az erdélyi magyar irodalomban a szépirodalmi levélnek mint műfajnak régi hagyománya van. A hazavesztés és hazaféltés, a honvágy keserű cserzőlevében ázó lélek felszínre buggyanásai ezek a lírai beszámolók, melyeknek szellemi egén halványan ragyog a remény. A címzett ismeretlen, vagy mint jelen kötet esetében a nevesítetlen baráti kör, melynek ugyan a posta kikézbesítette e sorokat, de ez a tény a szerző bűvészi fortélya, mert a szóban forgó levelek nem a közlés, hanem a megnyilatkozás ingeréből, érzelmek és elmélkedések vajúdásából születtek. A tizenhat levél az 1985–2000 közötti időszak adventjeiben a várakozás és a remény, valamint az éppen búcsúzó év számvetése jegyében született.
