Dalmadi Jenő /977-600 tksz. elítélt/ ahogy magát nevezi, az 1956-os forradalom vele és általa megtörtént eseményeit olyan lebilincselő stílusban tárja elénk, amelynek olvasása közben el kell ismernünk: a magyar memoárirodalom egyik fényes csillagát tartja kezében az olvasó. Megtudjuk, hogy a Dózsa Lövész-páncélos Tisztiiskola növendéke hogyan válik a szovjet tankok bevonulása után a Budapest III. kerületi Schmidt-kastély benne főleg gyerekek parancsnokává. Az életét súlyos sebesülése menti meg, kórházba kerül, a börtönt azonban nem ússza meg. Tizenöt évnyi rabságának fajsúlyos élményei, a börtönlakók és a cellatársak színes kaleidoszkóp-képekben elevenednek meg, mert a börtön olyan, mint a filmszakadás: megáll az idő.
