Egy zöldfülű antropológus kalandjai

Afrikában ​töltött első évéről írott őszinte, mulatságos és kihagyhatatlan, lefegyverzően tiszteletlen beszámolójával Nigel Barley bepillantást enged egy szociálantropológus mindennapjaiba, aki egy sár-kunyhóban ütött tanyát, hogy tanulmányozza a kameruni doajók szokásait, hiedelemrendszerét, életét. A szerző megtanulta az egyetemen, hogy hogyan kell terepmunkát végezni, de hamarosan kiderült, hogy a doajók mit sem tudnak arról, hogyan kell a terepmunka tárgyának viselkednie. Ezek a „Feljegyzések egy sárkunyhóból” kis híján odavesztek. A becses papírokat termeszek, kecskék, egerek, viharok és – Rómában, a hányattatások utolsó állomásán – tolvajok veszélyeztették, de éppolyan ellenállónak bizonyultak, mint a szerző maga. Nigel Barley a doajó nép körében töltött kameruni éveiről nem a megszokott tudományos és szakmai bennfentességgel számol be. Kíméletlen humorral és éleslátással jellemez bürokratákat, rendőröket, vám-hivatalnokokat, doajókat, amerikaiakat, németeket, franciákat – és angolokat is. A könyv szerzője Cambridge-ben modern nyelvekből diplomázott, majd Oxfordban folytatott antropológiai tanulmányokat és szociálantropológiából doktorált. Néhány évnyi tanítás után két évet terepmunkával töltött Kamerunban. Ottani élményei váltak The Innocent Anthropologist c. könyvének forrásául.