Európában a 16. századig, a keleti országokban pedig napjainkig is eleven és jelentős tudatformáló tényező az asztrológia és a körülötte kialakuló képzetek. Az ókori világ hatása ezen a téren kevésbé él a köztudatban, mint az irodalom, a képzőművészet vagy a politika szférájában. A szerző az egyiptomi és az antik csillaghitet történeti fejlődésben ábrázolja. Elemzi az ókori görögök és egyiptomiak égboltra vonatkozó ismereteit és mítoszait, bemutatja az egyiptomi asztrológia kezdeteit és hellénisztikus kori kiteljesedését, megvilágítja a csillaghit és túlvilághit összefüggéseit és a klasszikus asztrológia kérdéseit. Részletesen vizsgálja az asztrológia fáraókori előtörténetét, mellyel a kutatások eddig alig foglalkoztak. A könyv végén a káldeus és hermetikus asztrológia és asztromágia jelenségeit tárja fel az olvasó előtt.
