„Nincs múltidő. A múlt múlik el.
Megőrizzük, ahogy a régi leégett
erdők virágporát a tómeder
iszapja. Ami volt, nem ér sohasem véget:
megszűnik és nem tud megszűnni mégse.
Mint a málnadzsemben rekedt darázs
nem tudni, honnét hangzó zümmögése,
mint mikor távoli rádióállomás
sercegése szüremlik a két szó közti résbe,
míg végül átszakad valami gát,
egy ponton a jelen szövete enged.”
