A 27 éves költő második verseskönyvében a vágáns-líra örökségét intonálja, egyensúlyban tartva pátoszt és iróniát. Elsősorban kötött formákban gondolkodik, jól rímel, szellemes szó-leleményekkel él. A hagyománnyal szemben fenntart egy egészséges távolságtartást, de úgy, hogy a számára folytatható utakon maga is elindul. Kortársaihoz tisztelettel kötődik, de ez a tisztelet nem a rajongás vakságában, mint inkább az önépítés tapasztalatában nyer formát. Játékossága mögött komoly emberi világkép van kibontakozóban.
