„Ha csak egy könyvem van, homályos hiányérzet nyugtalanít. Mi ez? Megmerevedett időskori szeszély? Vagy bolondosság? Valószínűleg nem. Az életben is folyamatosan három-négyféle dolgot művelek: súlyos betegeket látok el, háztartást vezetek, naponta főzik, két házat tartok rendben – vendégekkel, virággal – kutatómunkát végzek, írok is. Vajon sok ez? Mint a három-négy könyv egyszerre? Van amikor humorosan sok, máskor nyomasztóan, kínzóan sok – de így élek több mint fél évszázada. Már nem tudok megváltozni.”
“Polcz Alaine esszéiben, az általa lejegyzett elmélkedésekben, történetekben nincs semmi írói trükk, a lejegyző beszél, közvetlenül magáról. Úgy, ahogyan ő látja-láttatja a világot. Nagy dolog ez. És veszélyes is. Ebbe könnyen bele lehet bukni. Könnyen lehet belőle érzelgősség, személyeskedés, naiv szöveg, ilyesmi. De itt nem lesz. Hanem lesz lelket gyönyörködtető, barátságos hang, meg tiszta, egyszerű mondatfűzés. Pedig a mondatok mögött nagyon kemény személyes tapasztalatok vannak.” (Károlyi Csaba)
