Árvai Magdolna

Élek, jól vagyok

Elfogyott

Példány állapota: jó

Árvai Magdolna „Élek, jól vagyok” című könyve hatalmas űrt tölt be a hazai könyvpiacon, mert a könyvre minden családnak nagy szüksége van. Hiszen sajnos szinte nincs olyan ember hazánkban, akinek ne lenne ismerősei között vagy családi körében valaki, akinél megállapították a daganatos betegséget.

A könyvet úgy írta meg a szerző, hogy az még a regényekhez szokott szemet is magával ragadja, lényegretörő, érthető, nem terjengős, szakszerű, de nem okoskodó. A benne szereplő valós esetek és megszólalók pedig új erőt adnak ahhoz, hogy még azok is felvegyék a harcot a betegséggel, akik úgy érzik, nincs már erejük küzdeni a rák ellen.

A könyv olyan kényes kérdésekre is választ ad, melyeket eddig csak önmagunkban boncolgattunk, vagy könnyek közt, a takaró alatt mertük feltenni a hozzánk legközelebb állónak. A műben megszólaló Merza Péter pszichológus rámutat arra a tényre, hogy sajnos a szégyenérzet miatt a nemi szerveken, az emlőkön, valamint a végbél tájékán kialakuló elváltozásokkal mennek legkésőbb a betegek az orvoshoz. Ezért lényeges, hogy a szerző részletesen tárgyalja a szemérmességet érintő kétsége

„Kedves Olvasó!
Nem tudom, hogy évszázadunkat, a kort, amelyben élünk, miféle jelszóval illeti majd az ‘utókor’. Én úgy érzem, az ‘űzöttség hona’ illik rá leginkább – ami tegnap volt érvényes, ma már nem az, ami ma érvényes, azon túllépünk holnap. S meglehet, még ha ‘túllép’ valaki vagy valami – épp mirajtunk. Mert nem ismerjük környezetünket, önmagunkat.
Ez a könyv kimondatlanul is egyike a legfontosabbaknak, mert megtanít, hogy mire figyeljünk önmagunkban, egymásban, embertársaink életében, a környezetünkben. A jelenünk, a jövőnk, az együttélésünk, az életünk érdekében.” (Göncz Árpád)

Szerző: Árvai Magdolna
Állapot: jó