Ha a romantika századának szerelmeseit több-kevesebb joggal jellemezheti a “halhatatlan” jelző, századunk első felének sorsüldözött szerelmeseire bízvást alkalmazhatjuk az “élhetetlen” minősítést – részben adottságaikra, részben hányatott sorsukra. Kötetünk természetesen nem holmi búbánat gyűjtemény: olyan óriási és sokszínű anyagból szálazgathatunk, hogy a lírától a szatíráig szinte minden árnyalat beleszőhető. Az indiai Rabindranath Tagore botcsinálta ifjú házaspárja csakúgy helyet kap a válogatásban, mint André Gide gyönyörű “Pásztorének”-ének szomorú háromszöge; Thomas Mann “Trisztán”-ja a század első szecessziós ízlésvilágában fogant prózai költemény, a bolgár Jordan Jovkov “Sibil”-je a népballadák világában született Romeo és Júlia-történet. Kötetünk tizenöt elbeszélésében a második világháborút megelőző évtizedek világa tükröződik – szerelemben elbeszélve.
