Élesen és pontosan látnom csak kinn adatik: már messziről csodálom a Körösök völgyének fordulóit, az erdő ölelte szurdokok szagát, a parányi alakokat és betűket a román útjelzőtáblákon, a kidőlni készülő jelzőkarókat, póznákat, házereszeket, útmenti-árokparti vendéglők madárdúcait, az ismerős és ismeretlen lejtőket, a zöldeskék legelőszegélyeket,…
