Fülszöveg Tizenhárom és fél évesen hagytam abba az iskolát. Koromhoz képest nagyon érett voltam, hiszen apám távolléte ellenére túléltem a háborút, a nélkülözést, a bombázást, ráadásul többször is hosszú időt töltöttem távol a családomtól. Abban az életkorban, amikor a legtöbb gyerek még reggelit sem képes készíteni magának, én már négy étterem nyüzsgő konyháján is dolgoztam. A világon mindennél jobban vágytam rá, hogy szakács legyek.
