Európa egyik legolvasottabb írója volt a múlt század második felében Ivan Turgenyev. Legszívesebben jól ismert emberekről, barátairól írt, és olyan érzésekről, amelyeket ő maga is átélt. A szülői ház bodlogtalan, feszült légköréről, a végzetes-rontó szerelemről, a múlt század orosz irodalmának jellegzetes figurájáról, a “felesleges ember”-ről. Regényei és elbeszélései látszatra néhány témát variálnak, mégsem válnak unalmassá vagy ismétlődővé: az életsorsok, szituációk tengeréből mindig biztos kézzel, írói érzékenységgel választja ki a legjellegzetesebbet, az általános érvényűt. Csodálatos precizitással tudja visszaadni a születő, majd kihunyó érzéseket, ellenpontozva a józan észt és az irracionális ösztönöket – és mindezt fölös írói beavatkozás, túlmagyarázás nélkül. Egy letűnt kor életéről, érzés- és gondolatvilágáról tudósít, élő és időszerű problematikájú alkotásai a mai olvasónak is megszerzik az igazi olvasmányélmény gyönyörét.
