“1940 december vége felé beszéltem a magyar rádióban. Arról volt szó e beszédben, hogy bár karácsonyt ünnepel mindenki, a Szeretet születését, az emberszívekben azonban még ma sem született meg a szeretet, mert „kínai falak” választják el az emberiséget, sőt egy nemzet fiait is egymástól. E kínai falak: a korszakváltás idején is a születési és hivatali arisztokrácia fölényes elkülönülése a dolgozó néptől; — a szociális igazságot követelő forradalmak idején a nagy életnívó-különbség az élet dúsgazdagjai és nyomorult Lázárjai között; — az ember felfedezésének a korában az embernek gépszívű robotemberré való degradálása csak azért, hogy a milliók nyomorultul tengethessék életüket, de ugyanakkor robotéletükkel gondtalan életet, őzes parkot, autós boldogságot, pezsgődurrogásos nagy estélyeket biztosítsanak azoknak, akiknek egyetlen értékük az örökölt rang és vagyon, a jó csillag alatt való születés és a kiprotekciózott társadalmi állás.”
