Kevés olyan magyar író van, aki műveivel nemzedéki határokat átlépve otthonra talált mind a gyermekek, mind a felnőttek könyvespolcán és lelkében. Fekete István közéjük tartozik. Az olvasók töretlen érdeklődését jelzi, hogy művei manapság is az eladási listák élén állnak. A jelek szerint írói hagyatéka még nem zárult le; sorra kerülnek elő olyan írásai, melyek egyáltalán nem, vagy csak újságokban, folyóiratokban jelentek meg. Az Emberpor is ilyen válogatás: a kötetben szereplő elbeszélések többsége most jut el először (1944) a szélesebb olvasóközönséghez. A természet csodái elevenednek meg bennük, gyermekkorunk romlatlan világa, amikor az íróval együtt még mi is válaszoltunk az állatok szavára, értettük a pásztorfurulya hangját, s elbűvölve hallgattuk az öreg diófa suttogó meséit.
