A húszéves Anna Grigorjevna Sznyitkina igazi hőstettet hajtott végre, amikor férjhez ment a nála több mint kétszerte idősebb, súlyos, gyógyíthatatlan betegség íróhoz, aki emellett tele volt adóssággal. Anna Grigorjevna, aki maga is bevallja, hogy korántsem testi vonzódás, sokkal inkább ˝észokok˝ késztették erre a házasságra, azoknak a nagyszerű orosz asszonyoknak lett méltó utóda, akik egy nagy eszme nevében képesek voltak magukat is áldozatul adni, és a vállalt sors mellett kitartani. Dosztojevszkaja emlékezése az egyik legérdekesebb és legbővebb orosz memoár, amit íróról írtak. Egészen közelről láthatjuk benne a világirodalom egyik legnagyobb, máig vitatott egyéniségét, az embert, a férfit, a családapát.
