A könyv a 2000-ben megjelent A középkori Dél-Alföld c. kötet folytatásának tekinthető. A kiadvány túlnyomó részét a történeti–földrajzi összefoglalásokon túl az anyagközlések (ásatások, helyszíni kutatások, tervtári leletek stb.) és az ezeken alapuló elemzések teszik ki. A lazán felfűzött tanulmányok a téma gondos, sokrétű, izgalmas, helyenként meglepő újdonságokat tartalmazó bemutatását kínálják, számos esetben eddig feldolgozatlan épületekről is.
Ennek a hatalmas, hiánypótló műnek a kezdeményezője és főszerkesztője a középkor építészeti és művészeti emlékei iránt különleges érdeklődést mutató pszichiáter, Kollár Tibor, szerzői gárdája pedig hazai és határon túli kutatók.
