Erdély

• Példány állapota: jó

Erdélyt mindannyian ismerjük. Vagy talán csak ismerni véljük, hiszen olyan közel áll hozzánk? Mindannyian szeretjük. Vagy csak hisszük, hogy szeretjük, mert úgy érezzük, hogy a miénk? Egy biztos, kíváncsiak vagyunk rá! Pálffy István, az utazó, ismét végig kóstolt egy országot, töprengett a történelmén, beszélgetett emberekkel. Leülni az asztalukhoz nem igazán nehéz: két szó után kerül pálinka, harapnivaló, többnyire érdekes beszélgetés. Már-már archaikus vendégszeretet. Az erdélyi konyha vegyes, mint a népek, amelyek lakták, mint a történelem, ami oda-vissza vonulgatott rajta, mint az élmények, amelyekkel ma találkozunk, és mint az érzelmek, amelyekkel hazatérünk. Egyszerű, őszinte, szegény, és becsületes, hagyományos, és ki tudja, milyen lesz a jövője. Erdélyben egy étkezés, de csak egy evés is, soha nem csak az ételről szól. Az asztalnál mindig beszélgetnek, és rendre előkerül a téma. Így a szerzők sem csupán konyháról, asztalról, pincékről beszél, hanem gazdag történelmi múltról, az elgondolkodtató jelenről és a megjósolható jövőről. Kapcsolódjunk be ebbe a diszkurzusba, hogy megismerjük múltunknak ezt a szegletét, hogy megpróbáljuk megismerni szomszédaink gondolkodásmódját és reménykedhessünk egy boldogabb jövőben.

• Szerző: Pálffy István
• Állapot: jó