Ennek a könyvnek nem lehetett célja átfogó képet adni valamennyi kontinens zenéjéről, ahhoz én kevés vagyok egyedül. Ahogy a címe is jelzi: inkább arra törekedtem, hogy személyes húrokat pedítsek meg, azokra az évekre és azokra a protrékra-interjúkra-kritikákra támaszkodva, amelyekben a Magyar Narancs zenei szerkesztőjeként a világzene körül sertepertéltem. Amit tudtam, meghallgattam, akivel lehetett, beszéltem. És most itt tartok. Van ez a száznegyven-százötven előadó, nem keveset köszönhetek nekik. Kubából, Madagaszkárról, Pakisztánból, Szenegálból vagy Magyarországról – a legjobbak közül valók. Ha rám hallgatnak, hallgassák meg őket! Aztán majd csak lesz valahogy. Ezt szeretné elősegíteni a könyv.
