A szerzők: Turczi István (1957), József Attila-díjas költő; Eifert János (1943), FIAP-díjas fotóművész. A meztelenséget nem lehet levetkőztetni. A meztelenség versei azonban nem idegenkednek az értelmezés fátyolköntösétől. Az erotikus felajzottság nyelvi alakot kérő meztelen költeményei: az elragadó elragadtatottság ragyogó strófái sorakoznak e lapokon. Pőreségük a világegészet felmérő értelem öltözéke is. Turczi István a gyönyörűséges „test a lelke mindennek” jelszóval felvonuló versei a magyar irodalmi múlt szerelemerdejéből, vágyrengetegéből indulnak. A mandula-fácska-nőbe belevesző Janus Pannoniustól, a múzsák közt vágtázó Balassitól, a szabad szájú Csokonaitól a királyi Adyig, a szerelemkamasz József Attiláig megannyi költőelőd pillanthat kedvtelve e páratlan gyűjteményre, melyben a test tiszta, végeérhetetlen szépségét, a test formáiból áradó hívóerőt a társalkotó Eifert János művészi aktfotói forrasztják a környezet mértanába, a természet egyetemességébe.
