Az első randinkon megkértem a kezét. Kinevetett, őrültnek nevezett, mégis igent mondott. Boldogok voltunk.
Elérkezett a nap, amikor úgy éreztük, csak egy gyermekkel lehet teljes az életünk.
Sajnos a vágyunk hosszú-hosszú ideig nem teljesült. Orvosokhoz jártunk, rengeteg pénzt költöttünk a kezelésekre, adósságba vertük magunkat, harcoltunk. A családunknak, a barátainknak, mindenkinek azt hazudtuk, hogy minden rendben van.
Aztán végre sikerült… Hamarosan azonban el kellett temetnünk a fiunkat. A fájdalom összetört, elpusztított bennünket… Azonban amikor már minden összedőlt, hirtelen új remény ébredt bennünk: lehet, hogy van valahol egy gyermekünk?
