A XVIII. századi magyar irodalom, a felvilágosodás korának három jellegzetes darabját tartalmazza a kötet. Mindhárom mű – Marmontel Erkölcsi meséi Báróczi Sándor fordításában, Gessner Idilljei Kazinczy tolmácsolásában és az ugyancsak Kazinczy által „magyarított” Bácsmegyey öszve-szedett levelei – fordítás, illetve átdolgozás, mégis a magyar széppróza történetének fontos dokumentumai. Az Európa-szerte divatos moralizáló-érzelmes irodalom lelkes hívekre talált Báróczi és különösen Kazinczy személyében, akik a fordításokkal nemcsak szórakoztatni, tanítani is kívántak, hanem a nyelvi tökéletességre, stiláris választékosságra is törekedtek. Így a nyelvújítás előtti magyar prózaírás állapotáról is hű képet adnak ezek a becses, mostanáig szinte hozzáférhetetlen művek, amelyek régies hangulatuk ellenére – vagy tán éppen ezért – ma is rendkívül szórakoztató olvasmányok.
