“Este még tűzijátékot is rendeznek a Parlament előtt, ezt a televízió is közvetíti. Vizi és Ecsédi otthon nézik meg az adást, melynek befejezéskor Vizi kapcsolja ki a készüléket. A színes rakéták eltűnnek, a fiatalember szétnéz a szobában. Ugyanaz a kiábrándító helyzet, mint bármikor máskor, üres üvegek, teli hamutartók, s Ecsédi az asztalra dőlve részegen már alszik is megint. Vizi odamegy hozzá, belemarkol a hajába, felemeli a kókadt fejet, és iszonyatos indulattal üvölti, sziszegi barátja álmos arcába: > Ha nekem még egyszer nők nevét mered kiáltozni, meg házszámokat… Ennek vége, érted?!!!Ennek vége, értitek?<“
