Az Eső című könyv Lenke Rothman élete. Történetét évtizedekig hordozta magában. E kötetben a zsidó, a magyar és a svéd kultúra találkozik. Az Eső napló jellegű mű. A múltból és a jelenből származó európai tapasztalatokat közvetít. A 49. napon így ír: „Ahogy az eső veri az ablakot, úgy csapódnak a gondolatok, a képek a belső térben. Ide-oda pattannak, ütődnek, elsüllyednek és visszatérnek.” Amit magunkban hordozunk, egész életünkben foglalkoztat bennünket, és Lenke Rothman szükségesnek tartja, hogy a múltat összekösse a jelennel. Humanista alapszemlélete visszatükröződik az egész könyv során. Intenzíven és reménykedve keresi azt a pontot, ahonnan derekasan helybenhagyott létünket emberségesebbé lehetne tenni. Idézi a Kabbalát, ahol az áll, hogy „Egy legbelső mag, és sok héj. Héj, héj után teremtve, héj, ami a következő év magja lesz.”. A legbelső héj talán egy méltóságteljesebb emberi élet magját képezi.
