“Szervusztok leányok! Én Évike vagyok. Juliusban multam tizenhat esztendős. Végeztem a hat felsőbb leányiskolát s az idén szeptemberben egy svájci nevelőintézetbe akart küldeni édes anyám, hogy jól megtanuljak franciául és németül.
De közbe jött a háboru és én természetesen itthon maradtam.
Most segitek anyuskának a háztartást vezetni, illetőleg – büszkén mondhatom – én vezetem az egész háztartást. Ugyanis az én drága jó anyuskám a távirdánál van alkalmazva s igy nagyon sokat nincs otthon.
Tizenkét év óta, mióta apuka meghalt, az én édes anyám a kenyérkereső és családfentartó. Oh, milyen büszke vagyok reá…”
