A barokk idők európai költészetére a realitás a jellemző. A reneszánsz költői hirtelen álmodozókká válnak, ha a spanyol Gongorával vagy akár Miltonnal hasonlítjuk őket össze. Jellemző a korra még az is, hogy amíg Európa nyugati része vallási szempontból egységes volt, addig Hans Sachs és Michelangelo költészete lényegesen különbözött, viszont a barokk költészet – a katolikusok és protestánsok közötti látszólagos ellentét ellenére – az addig nem egyetértő Európát egységesebbé tette. Ugyanekkor az érzésbeli nyugalom vágya átjárja az egész kontinens költészetét és élesen megkülönbözteti a következő kor lázadó hangjától, Byrontól vagy Goethétől. A Harmincéves Háború riasztó emléke valamilyen módon sziget falait rakta a barokk irodalma köré.
