Felvidékről jöttek (eredeti papírborítóval)

• Példány állapota: közepes
• Kiadás éve: 1944
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 204

Részlet a könyvből:
“Tönkrement a méhes.
A béke derűs éveiben harminc kaptárban harminc szorgalmas méhcsalád dolgozott. Aztán a háború második esztendejében megkezdődött a pusztulás.
Mindez oly természetes volt annyi romlás közepette.
Hosszú katonavonatok gördültek a síneken s vöröskeresztes kocsik végtelen sorai tértek vissza. Mohácsi állomáselőljáró ott állott a pályaudvaron, fáradtan, vörös szemhéjakkal, a nehéz szolgálat terhével keskeny vállain. Tisztelgett a kigördülő nótázó katonavonatoknak s fogadta a néma sebesültekkel teli vöröskeresztes kocsikat.
Mikor a kimerítő szolgálat véget ért, fáradtan dőlt ágyba. A méhes elhanyagoltan állott a kert végében. Ha néha odament az őszirózsákkal és violákkal szegélyezett úton s végigtekintett a kopott méhesen, mind bizonyosabban tudta, hogy a szörnyű pusztuláson már nem segíthet. A kaptárakat” rablók támadták meg. Látta a méhek csöppnyi holttesteit a kaptár keskeny bejáratánál és szerte a füvön. Az önvédelem hősies küzdelmében pusztultak el. Ha felnyitotta a kaptárakat, riadtan futkosó méheket látott az üveg mögött, azokból is egyre kevesebbet.
Néha sírt e pusztulás felett. A maga módja szerint sírt, zsebkendő és heves jelenet nélkül. Könny fátyolozta fáradt szemét s mikor már semmit sem látott, kezefejével tisztította meg látását. Aztán legyintett sovány kezével, visszarakta a számozott fedeleket s lassú lépésekkel visszament a házba.”