“Nichita Stănescu (1933-1983) költészete a román szocializmus éveinek “lázlapja” volt, nyelvi és képi világa mégis túllépte a korszak elveit, előítéleteit, hangnemét. Kezdetben Stănescu egy éppen létrejövő világot jelenít meg, ahol az egyén és a világegyetem közötti kapcsolat szerves, dinamikus és euforikus.
