Fenyőfa

• Példány állapota: jó

Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Üldözői elől menekülve, egy sűrű lombú fa alatt húzta volna meg magát, ez azonban odaszólt neki: „Állj odább, mert ha nálam találnak, engem is elpusztítanak.” Ezzel utasította el féltében a többi fa is.

Az Úrnak ellenségei már a nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, ezért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült. Az Úr most megáldotta a fenyőfát:

„Soha ne hullasd el a leveledet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát.”

A művek szerzői: Babits Mihály, Ignácz Rózsa, Kiss József, Ady Endre, Olosz Lajos, Gárdonyi Géza, Endrődi Sándor, Móra László, Tömörkény István, Csanádi Imre, Kosztolányi Dezső, Szabolcska Mihály, Zaymus Gyula, Feleki Sándor, Baricz Lajos, Farkas Emőd, Pósa Lajos, Molnár Kata, Krúdy Gyula, Móra Ferenc, Sajó Sándor

• Szerző: Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.)
• Darab: 1
• Állapot: jó