Filc, a zoknimuki

Te is azt hiszed, hogy árván maradt zoknid párja a mosógép feneketlen bendőjében tűnt el? Pedig a valóság ennél sokkal érdekesebb! Valahányszor nem figyelsz oda, alma nagyságú, kövér pocak préselődik át egy titkos résen, cérnavékony lábak lopakodnak csendben, kerek szemecskék csillognak a félhomályos sarkokban, és hatalmas fülek remegnek meg izgatottan a szanaszét heverő, sok értékes kincs láttán.
Egy perc sem telik belé, és huss! az apró lény már szalad is a fél zokniddal, kesztyűddel, kisautód kerekével, vagy éppen törött játékbabád egyik lábával a hóna alatt a szobád falába fúrt lakásába. Bizony, zajos manó-nagycsaládok élik lusta és falánk hétköznapjaikat az emberházak falaiban, kacatokat gyűjtenek, kacatokat esznek, és elcsent zoknikban alszanak. Ők a zoknimukik.
Közéjük tartozik Filc, a hétéves mukifióka is, aki bár nagyon szereti haspók apukáját, kissé hisztérikus anyukáját és gondtalanul vidám kistestvéreit, mégis úgy érzi, valamiért különbözik tőlük…