Az 1836-ban megjelent első filozófiai levél töri meg a dekabrista felkelés leverése utáni évtized temetői csendjét Oroszországban. “Lövés dördült a sötét éjszakában, talán azt tudatta, hogy elpusztult, véget ért valami, talán a hajnal hírnöke volt; mindegy, valamennyiünket fölrázott” – írja visszaemlékezéseiben Herzen. A levelek az orosz történelem sorskérdéseit vetik föl: vezet-e út a nemzet múltjából az európai jövő felé? És egyáltalán, Európa útján kell-e haladnia Oroszországnak? Az elkövetkezendő évtizedekben pedig a Csaadajev kérdéseire adott válaszok osztják két táborra az orosz szellemi életet: nyugatosokra és szlavofilekre.
